Erről nem is igazán akartam írni, de a legutolsó gondolat miatt megéri. Az ember nem mindig dönt helyesen, hiszen senki sem tökéletes, ám ez a kis történet még engem is elkondolkodtat.
Történt egyszer, hogy Terézkének lett tehetsége, és hirtelen gondolattól vezérelve vásárolt egy 116m2-es szerkezetkész lakást az összes pénzén, hívjuk ezt Tündérparknak. Mivel egy szerkezetkész lakásba nem lehet beköltözni, ezért albérletbe került. Telt-múlt az idő, majd rájött, hogy nem lesz ez így jó, és eladta a szerkezetkészt és vásárolt egy másfél szobás szép lakáskát. Azonban itt nem volt már elég a tehetség, hitelt kellett felvenni. A hitel összege nem volt egetrengető, fizetni is lehetett volna, és zuzammen 5 év alatt vége. Másfél év sem telt el, amikor kitalálta, hogy ez így nem mehet tovább, ebből szabadulni kell. Nos, így is lett. A másfél szobásból lett egyszobás, egy 300 lakásos társasban, ahol 1(!) hrsz volt az összes lakás...Hűűűű. Az meg persze kicsinek bizonyult, viszont közel eladhatatlan státuszban leledzett. Ismét kellett a másfél szobás. Ismét hitel, ez a lakás meg penészes lett...Megcsináltatta és eladta...
Így került Terézke albérletbe ahol született baba. Az albérletbe, ami mindentől messze van, a liftnélküli harmadikon. Az albérletbe, ami annyiba kerül, mint a hitele sok évvel ezelötti másfelesnek, ami már rég az övé lehetne. Most még van egy fél lakásnyi pénze szegénykémnek...
Viszont most jön a slusszpoén: Terézke a mai napig hová van bejelentve: Tündérparkba! Ez azért jó, mert semmi hivatalos levelet nem kap kézhez. Egyszer kifizetett egy kisebb vagyont olyan illetékre, amit fellebbezni lehetett volna, ha tud róla időben, de nem tudott...
Ja, a slusszpoén: a baba is Tündérparkba van bejelentve, itt már nálam kattan a biztosíték.
