Régen nem írtam, mert valahogy az információ nem jutott el hozzám, azonban ismét történ valami, amit kár lenne nem megosztani a világgal.
Kivételes esetben ez a bejegyzés nem Terézről szól, hanem a faszijáról, az együgyű szakácsról.
Történt ugyanis, hogy szólt a haveer olszból, hogy öcsém, itt van az álmod melója, gyere ki, és gürizz holtodiglan. Kapsz szállást, meg jó sok ajrót, kaja ingyenbe. 14 óra meló, de legalább el tudja tartani a családját, és a jelen körülmények között ez a legfontosabb.
Család összedugta a fejét: menni kell! Azonban Terézke is követné 2 hónap múlva. De addig is mi legyen? Nos, első körben fel kell mondani az albérletet, oszt költözni gyerekestül anyuhoz, ne unatkozzon ő sem. Pár napig állta is helyét ez a verzió, majd jött az újabb: inkább anyu költözzön hozzá! Ez már csak azért is jó, mert anyu új munkahelye a sarkon van lakásához képest, Terézkétől meg utazhat egy darabig. Én csak tátottam a szám, amikor ez meg is történt! Nehogy már szegény Terézke unatkozzon, vagy nehogy ne tudjon délutánonként aludni!
Közben szakácsunk felpakolva könnyek között nekiindult a hosszú útnak. Én meg nem adtam neki GPSt, mert azt sosem látom viszont. Azóta is hallgatjuk, hogy milyen volt az utazás TÉRKÉPPEL!
Ja, persze úgy indult útnak, hogy felmondott a munkahelyén, ahogy kell, gondolkodás nélkül.
Eltelik 2 nap, és kit hoz a szél? Hát persze, szakácsunkat fújja vissza. Következő indokokkal állt elő: a szálláson egy rozsdás radiátor mellett kellett volna aludnia, és a mosdókagylóban hajszálat talált. A család itthon éhezik, ez meg hazajön a semmibe a hajszál miatt. Hűűűűű, meleg ez a csávó!