Terezkétől felakasztom magam

Orrszívás alkalmával Terézke némi vért talált a váladékban. Orvoshoz a gyereket, azonnal! Mutit ugrasztani a munkahelyéről, szépen tömegközlejedjen át a városon. Feleségemet ugrasztani a 2 babánkkal, hogy legyen fuvarja. Az orvos 5 perce van a lakástól. Kurva életbe, ez nem így működik. És sír, hogy ő milyen szerencsétlen, hát van benne valami!

De miért is nem? Mert a kád vizet nem tudjuk megemelni. Szerény javaslatom lenne: tegyük a kiskádat a nagyba, hátha akkor megy a dolog, szerintem...

Erről nem is igazán akartam írni, de a legutolsó gondolat miatt megéri. Az ember nem mindig dönt helyesen, hiszen senki sem tökéletes, ám ez a kis történet még engem is elkondolkodtat.

Történt egyszer, hogy Terézkének lett tehetsége, és hirtelen gondolattól vezérelve vásárolt egy 116m2-es szerkezetkész lakást az összes pénzén, hívjuk ezt Tündérparknak. Mivel egy szerkezetkész lakásba nem lehet beköltözni, ezért albérletbe került. Telt-múlt az idő, majd rájött, hogy nem lesz ez így jó, és eladta a szerkezetkészt és vásárolt egy másfél szobás szép lakáskát. Azonban itt nem volt már elég a tehetség, hitelt kellett felvenni. A hitel összege nem volt egetrengető, fizetni is lehetett volna, és zuzammen 5 év alatt vége. Másfél év sem telt el, amikor kitalálta, hogy ez így nem mehet tovább, ebből szabadulni kell. Nos, így is lett. A másfél szobásból lett egyszobás, egy 300 lakásos társasban, ahol 1(!) hrsz volt az összes lakás...Hűűűű. Az meg persze kicsinek bizonyult, viszont közel eladhatatlan státuszban leledzett. Ismét kellett a másfél szobás. Ismét hitel, ez a lakás meg penészes lett...Megcsináltatta és eladta...

Így került Terézke albérletbe ahol született baba. Az albérletbe, ami mindentől messze van, a liftnélküli harmadikon. Az albérletbe, ami annyiba kerül, mint a hitele sok évvel ezelötti másfelesnek, ami már rég az övé lehetne. Most még van egy fél lakásnyi pénze szegénykémnek...

Viszont most jön a slusszpoén: Terézke a mai napig hová van bejelentve: Tündérparkba! Ez azért jó, mert semmi hivatalos levelet nem kap kézhez. Egyszer kifizetett egy kisebb vagyont olyan illetékre, amit fellebbezni lehetett volna, ha tud róla időben, de nem tudott...

Ja, a slusszpoén: a baba is Tündérparkba van bejelentve, itt már nálam kattan a biztosíték.

A fájó seb nem teszi lehetővé a kádba való belépést, ezért mamával fellépőt vetet Terézke. Egyébként mama megkapta a beosztását: elbutult és nagyon lassú lett. Szerencsére fellépőt még tud venni, vasalni és főzni is tud, meg persze takarít. Ahhoz nem hülye.

Gyermeknek mérleg kell, nincs mese. A gyarapodást figyelni kell. Elég egyszeű lenne az 5 percre lévő helyre átmenni és ott bérelni, de nem: inkább béreljen mama, hozza hóna alatt a villamoson a szokásos órás kiruccanásán, úgyis ráér.

Valami érthetetlen módon a doki berendeli a 3 napos gyermeket a kórházba, hogy vért vegyen tőle. Az anyatej hatását akarja megnézni. Ez a faszi is megérdemelné, hogy blogot írjak róla. Na mindegy, Terézkének pazar ötlete támad: jöjjön el az anyja 1 órás utazással, csomagolja a gyereket, vigye a kórházba BKVn, mert Terézkének sok a 3 emelet így fájó hassal...

Szerencsére ebből nem lett semmi, apa elvitte autóval.

Oh, a gyermek nyugtalan, vajon mi lehet vele - kezde Terézke a  3 napos gyerekről, aki éppen most került haza a hűvös lakásba.

Be van jól takarva? - nincs

Hálózsákban van? - nincs

Van sapka a fején - nincs

Amint ezeket a problémák elhárultak a gyermek elszenderedett.

Ez a mai kis dialógus is vicces, számomra feltétlenül.

Terézke felhív, csacsog 1 percig, majd elnézést kér, hogy visszahívna. Mi a baj? Oh, semmi, csak kényelmetlenül ül, és amíg kényelmesebb pozícióba nem kerül, addig nem ő nem tud beszélni.

Eltelik egy perc, már csörög is a telefon. A beszélgetés nem tart sokáig, mivel neki azonnal le kell tennie a telefont: egyszerűen nem kap levegőt, rögvest ki kell fújni az orrát...

Végképp nem értem, hogy akinek nincs pénze semmire, az miért vesz új babakocsit 60 rugóért, amikor a neten használtan megkapja mondjuk 15-ért. Nem értem, valaki segítsen!!!

Kedves Terézke csóró, mint én. A dolog úgy alakult, hogy a kisebbik gyermekünk lassan kinövi a babaágyat (rácsos, állítható magasság - tökéletes csecsemőnek) és feleségem neki ígérte. Igen ám, de a szülésig még lett volna 3 hét, az alatt szoktattuk volna a mi babánkat az eggyel nagyobb ágyikóba. Terézke megszült minap, és a szülőszobáról rendelkezett, hogy azonnal vigyük az ágyat őhozzá. Mondanom sem kell, hogy nekünk meg még nincs meg a nagyobb ágy és zseton sincs, hogy megvegyük. Szóval kértünk egy kis haladékot a tranzakcióra. Hogy terézke gyermek meg ne a füldön aludjon szereztünk neki kölcsön bölcsőt (2o telefonhívással sikerült kuncsorogni egyet ismerős ismerősétől). Terézke válasza: na neee. Neki fáj a hasa, csak nem fog egy bölcsőbe hajolgatni!!! Urát küldi is a boltba, hogy azonnal szerezzen egy gyerekágyat matraccal, huzattal, mindennel. Hangsúlyozom: csóró, albérletben laknak + urának van már gyermeke előző házasságból is, szóval ilyen "luxusra" most nem kellene költeni, na mindegy.

Számtalan eddigi kaland után elkezdődött Terézkének az igazi: gyermeket szűlt. Mindenki jól van, a baba csodálatosan szép.

Terézke pár dolgot elfelejtett a kórházba vinni, amit meg vitt nem volt jó, hiába mondtuk neki (nálunk 2 pici baba, van tapasztalatunk), hogy mit kell, mire lesz igazából szüksége. Nem. Neki határozott elképzelése van a világról, csak magában hisz. Terézke number one, a világ közepe.

Szóval Terézke szülőszobára rendeli mamát, hogy varázsoljon neki dolgokat. Mama nyugdíjából szponzorálva leszállítja. Mire végre megpillantja unokáját, szeretné lefényképezni. Terézke lehordja: A BABÁT ZAVARJA A VAKU, NEM SZABAD FÉNYKÉPEZNI. Részemről no komment.